A város egyik legfőbb nevezetessége a Szamárkő.
A Szamárkő a város nyugati végén, a Kiserdő szélén található. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán vályúszerű mélyedés, ennek végén pedig “tűzgödör” látható. A sziklához délről kör alakú, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható.
A kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és az ebben lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók.
A képződményhez több legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A kisebb kövön látható két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Más legendák pedig arról szólnak, hogy a követ a tihanyi tűzhányó vetette mostani helyére, vagy éppen a vízözön hagyta ott. Egy régebbi balatoni ismertető szerint pedig a Szentföldről hozták a keresztes lovagok.
A Szamárkő ősi áldozati helynek számít. Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép “termékenység-varázslatot” mutatott be a kő körül bizonyos szertartások között. A pogány isten-anya és a napisten tiszteletére terményeket, állatokat áldoztak fel, égettek el annak érdekében, hogy bő termésük és sok állatuk legyen. Később a kelták is használták a helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt